Parazita célpontok

Egy természetes maláriaellenes védekezés utánzása A Pennsylvaniai Egyetem Perelman Orvoskarának kutatói a velük együttműködő, más intézményekhez tartozó tudósokkal egy olyan fehérjét azonosítottak az emberi vérlemezkékben, ami új fegyver lehet a betegség ellen.

Infostart A WHO október elején engedélyezte a RTS,S néven is ismert oltást, javasolva annak minél szélesebb körű használatát az öt év alatti gyermekek körében Afrikában, a leghalálosabb maláriát okozó parazita, a Plasmodium falciparum hazájában. A harmincéves fejlesztést követően létrehozott oltást Tedrosz Gebrejeszusz közegészségügyi mérföldkőnek nevezte, a vakcina azonban jóval kevésbé hatékony, mint amit a gyermekkorban beadott védőoltásoktól megszoktunk. Négy injekciót követően harmincszázalékos hatékonysággal képes megakadályozni a súlyos megbetegedés kialakulását.

Munkájukat a Cell Host and Microbe decemberi számában publikálták. A maláriát a Plasmodium fajhoz tartozó paraziták okozzák, amelyek a vörösvérsejteket fertőzik meg.

Újabb, más egyetemeken végzett kutatások azt mutatták ki, hogy a vérlemezkék hozzákötődhetnek a megfertőzött vörösvérsejtekhez és elpusztíthatják a parazitát, azonban ennek a hatásnak a mechanizmusa nem volt ismert. A kutatók azt mutatták ki, hogy a hPF4 hihetetlen sebességgel, percek, vagy akár másodpercek alatt tönkreteszi a parazita célpontok, és ezzel megöli a parazitát anélkül, hogy károsítaná a gazdasejtet.

A multidrogrezisztens Plasmodium törzsek terjedése egyre inkább sürgeti új fehérje célpontok azonosítását és ezek ellen újszerű hatóanyagok fejlesztését.

Bár a HDP-k vonzó terapeutikumnak tűnnek, mégsem lehet tömegesen felhasználni őket a malária kezelésére, mivel előállításuk nagyon költséges. Greenbaum és kollégái ezért azt vizsgálták meg, hogy a HDP-k szerkezetére hasonlító szintetikus molekulákkal is el lehet-e érni hasonló hatást a Plasmodium ellen.

Akárcsak a trombocitákban található természetes hPF4 esetében, a leghatásosabb smHDP-k célpontjait is csak a fertőzött vörösvérsejtek alkották, s ugyanúgy támadták meg és tették tönkre a parazitákat, mint a hPF4, de még hatásosabban és gyorsabban. Mindkét molekula jelentősen csökkentette a paraziták szaporodását és nagy mértékben javította a túlélési arányt — ez is azt igazolta, hogy az smHDP-k használhatók maláriaellenes szerként.

Jahrein KEBABI BİZ BULDUK!!! MEKANIMIZ SAMİMİ!!! ADANA SOKAK LEZZETLERİ w/Levo

Kutatásuk alapján megállapították, hogy a vérlemezkék veleszületett immunrendszere utánozható kismolekulájú, gyógyszer-szerű anyagokkal, amelyek hatásosabbak, kevésbé toxikusak és olcsóbbak lehetnek, mint a ma használt maláriaellenes szerek. Túl az erősebb hatásukon, az smHDP-knek több más előnye is lehet a többi maláriaellenes kezeléshez képest. Tekintve, hogy a Plasmodium kivétel nélkül mindig adaptálódik egy bizonyos gyógyszerhez és rezisztenssé válik vele szemben, a kezelés hatásossága és a túlélési arány csökken.

Mivel az smHDP-vel a szervezet természetes védekező mechanizmusát utánozzák, ennél nem kell tartani a rezisztenciától. A szintetikus Parazita célpontok ellen igen nehezen tudnak rezisztenciát kialakítani a patogének, mert ezek nem a fehérjéket, hanem a membránokat támadják meg.

A kutatócsoport következő célja az, hogy szájon át szedhető gyógyszereket fejlesszen ki az smHDP-kből, mivel az intravénás kezelési forma az endémiás területeken, különösen vidéken, nem megfelelő.